2 hónap kihagyás után újra kedvem ett írni. (Nem igazából semmihez sincs kedvem.)

Szombati napot elég korán(9-kor) kezdtem. Rekord idejű összekészülődés után elindultunk szüleimmel és az öcsémmel Veszprémbe. Háromnegyed 12 körül érkezett meg a tapolcai szurkolói busz. Útnak indultunk Szeged felé.

Alig egy óra múlva már fél részeg emberkék alapozták a hangulatot  a busz végében. Ahhoz képest,hogy szinte nem ismertem senkit egész jól éreztem magam. Első megállónk egy kocsmánál volt. Rögtön utánunk érkeztek az ultrák,akik már boldogan óbégattak. Meghívtak egy fagyira. A kocsmában dolgozók persze örülhettekmert elég rendes fogyasztást produkáltak. 

Következő megálló direktbe a fincsi fagyi miatt volt. Nem is tuom melyik település volt az,de volt ott egy szökőkút meg egy cukrászda,aminek elég hosszú sora volt. Itt is fincsi volt a fagyi:D Az ulltrákra már azért rászóltak,hogy kultúráltabban nem-e lehetne énekelni. A hangulat már csodás volt. 

Valamikor fél 6 körül érkezhettünk meg a város határára,ahonnan rendőri felvezetéssel jutottunk a sportcsarnokba,ami ahhoz képest,hogy új nem valami nagy szám.( Amit láttam a buszból majdnemhogycsak elborzasztott. Persze elfogult vagyok és nekem mindig is Veszprém lesz a világ legszebb városa,de hogy Szegedre is csak meccsek miatt fogok járni az bizos.) A csarnok körül és belül is tele volt rendőrökkel. Szerintem tök fölöslegesen. A meccs kezdetén már bemelegedett hangszálakkal kiabáltam és dudáltam. Nagyon élveztem. Imádom azt az érzést,ami szurkolás közben fog el. 6 góllal nyerte meg a csapat  a meccset. Ennek örömére pezsgőt bontottunk és 8 körül már el is indultunk haza. 

Hazafelé megintcsak megáltunk ugyanannál a kocsmánál,ahol odafelé. Csak miattunk maradtak nyitva. Kis cukik :D Olyan finom hambit ettem ott *-* Reménykedtem benne,hogy 11-re azért visszaérünk,de csak éjfélre sikerült. Azért lett volna jó,mert az egyik kedvenc veszprémi zenekarom pont aznap tartotta a búcsúkoncertjét,mert feloszlottak sajnos. Körülbelül 10 éven keresztül minden évben felléptek utcazenén és mindig ugyanazt a kb 8-9 számot adták elő. Imádtam őket. Az utolsó 4 számra értünk oda. Megható volt az egyik legismertebb számukat együtt énekelni k 50-60 emberrel.

Egyszóval ebben az évben talán ez volt az eddigi legjobb napom.

Ez volt 2 hete. 

Múlt hét pénteken pedig osztálykiránduláson voltunk. 

Elegánsan késtem 10 percet. Még épp elértem a vonatot :D Kislődre mentünk a kalandparkba. Miután lepakoltuk a cuccainkat elmentünk bobozni,mert ofőnk szerzett ingyenjegyeket rá. Életemben nem voltam addig bobon,szóval eléggé féltem. De megtetszett. Ezután felmentünk páran a drótkötélpályára. Voltam már rajta eddig többször is,mégis a felnőtt pálya felén az egyik kis szakaszon elég durván kijött rajtam a tériszony. Le is jöttem róla.

Valamikor délután mikor már a szállást elfoglaltuk már kínálgattak piával,amit természetesen nem utasítottam vissza. Kellően jó hangulatban elkezdtünk amerikai focihoz hasonló játékot játszani. Ezután átmentem egy másik társasághoz is inni,majd beálltam segíteni a sütögetésben. 

Valamikor késő délután jött az ötlet,hogy menjünk be a faluba még piáért. Jött velünk az egyetlen ember,akit utálok mondván,hogy ő tudja,hogy merre kell menni. Ennek ellenére odafelé megállítottunk egy biciklis nőt. Megtaláltuk a nemzetit,ami zárva volt,ezért maradt a kocsma. Visszafelé az utolsó kereszteződésben összevesztünkhogy merre is kéne menni. Odafelé szinte végig egyenesen entünk,de az az idióta már csak azért is elforult jobbra,mert szerinte arról jöttünk. Mi visszaértünk 10 perc alatt és közben azon gondolkodtunk,hogy hogyan ajuk be az ofőnek,hoy mért nem jött velünk vissza. Végül hagytuk a francba. Aztán később csak előkerült.

Talán 10 lehetett,mikor drága osztálytársnőm összehányta az egész házunkat,ezért át kellett cuccolnunk a fiúkhoz. Élmény volt a földön aludni.

Másnap meg nagyrészt csak döglöttünk. Boboztunk még meg kajáltunk. Szépen leégtem.

Miután visszaértünk szüleimmel beültünk a Kebabba. 6-kor  kezdődött az újabb Vszprém-Szeged meccs. Ismét jól éreztem magam és ismét nyertünk :D 

Tegnap pedig végre túl estem az utolsó cisco vizsgán is ebben a félévben. 

Nagyvonalakban így telt az elmúlt 1-2 hetem,amire emlékszem. Igyekszem mostantól újra írogatni. :) Külön öröm,hogy amíg nem írtam,addig se csökkent túlzottan a látogatók száma. 

El sem hiszitek,hogy milyen boldogsággal tölt el a gondolat,hogy félig már tavasz van. számomra ez az időszak az újjászületés, az újrakezdés nem az új év,mint a legtöbb embernél. Ehhez kapcsolódva: Utálom az olyan kis ribancokat,akik könyörögnek egy évszámhoz,hogy legyen már jobb a következő évük és mikor nem lesz az így két hónap elteltével,akkor meg sírnak. Talán tenni kéne érte. 

Újra elkezdtem félni az emberek rólam alkotott véleményétől.

Még emlékszek arra a szép,borongós januári napra,mikor egy friss ismerősöm kölcsönadta a pendrive-ját egy halom jó muzsikával és egy albumnyi Subscribeal. Akkor hallottam először az Álomtéglát,amit aznap annyiszor hallgattam meg,hogy még az öcsém is megjegyezte az első pár sorát. Aztán lassan,de biztosan megismerkedtem a többi albumukkal is és ez lett az egyik kedvenc zenekarom.

2 éve volt szerencsém ugyan ezzel a kedves ismerősömmel elmenni egy koncertre,ami valami fantasztikus volt és eszméletlenül jól éreztem magam. Azóta csak jobban és jobbanmegszerettem őket.

Erre most kiderül,hogy feloszlanak :((((((( Komolyan jobban tud ez zavarni,mint a matek jegyeim. 

Szerencsére február végén még lesz egy koncertjük Veszprémben,amire mindenképpen el akarok menni.